Vastag a karja a nőnek és én meg ki vagyok ezen borulva. Azon még inkább, hogy ezt eddig nem vettem észre, öregszem már én is, nem látok rendesen. Ki kell rúgni hát, őt is, aki nem lesz meglepve, bunkó vagyok vele két randi óta, biztos rosszat sejt.

Azt már nem tudnám megmondani, hogy mikor lesz olyan akivel semmi baj sincs, minden nő kövér vagy sovány. A nyár eleve elátkozott, olyan nincs, hogy az ember nem lát még aznap két jobbat, ki kell húzni valahogy, a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt.

Ezt a rozét a budai gourmet fesztiválon ittam ahol tíz percre csökken az időintervallum ami alatt meglátjuk azt a két jobbat de nem innen nevezetes hanem onnan, hogy miatta maradtam le egy szőke Ivettről. Erről majd egy másik alkalommal.

Megjött a nyár, nyitnak a helyek, kezdődnek a nyári megaláztatások. Tudják, az olyanok mint mikor az embert azzal a szöveggel rázzák le, hogy a barátnőjükkel akarnak beszélgetni, helyettem. Talán tíz éve történt velem ilyesmi, leszámítva a tegnapi napot, most indíthatom újra a számlálót. Lerázott a nő pedig mindent megpróbáltam. Hiába mondtam neki, hogy „a szeretet nem színek akadály, nem oktatási vissza földi akadályt, nem társadalmi-gazdasági záróképességű, vallási, nyelvi, nemzetiségi vagy távolság akadályt, az egyetlen fontos dolog van a szeretet”, nem segített rajtam semmi.

„A nők mindig mondják, hogy legbelül undorító vagyok”, mondtam a doktornak, miközben a gerincemről készült röntgenfelvételt elemeztük, az az, amikor a csávó a ceruzával mutogat és elvileg látni kellene azt az árnyékot. Sajnos nincs jó állapotban szegénykém, egy betegágy, ezek után kizárólag háton, mozdulatlanul tudok csak kúrni ami nem tudom jó vagy rossz hír az ellenfélnek. Ki vagyok bazmeg szolgáltatva. Azért nagy baj nincs, tegnap éjszaka hármokor kaptam egy telefonhívást Orsitól aki csak annyit szeretett volna mondani, hogy egy fasz vagyok. Köszönöm az őszinteséged, Orsi. Jön a tavasz, a csajok már érzik az illatát. Nekik jobb az orruk.

Ma találkozóm volt leendő főnökömmel. A kedélyes beszélgetés során szóba került mozgalmas múltam is, a karrier felvázolása közben szerét ejtettem annak a megyőződésemnek, miszerint a divatszakma azért is nagyon praktikus mert kiválóan lehet vele csajozni, tudják, I’m in fashion. Mintegy oldandó az első találkozás feszültségét. Azt a részt amikor az jön, hogy fél év divatszakma után kétszáz új névjegyet kellett kérnem az asszisztenstől, mivel mindenféle szórakozóhelyen részegen elosztogattam a teljes kezdő szettet a fenti dumával, már el sem tudtam mondani, a csávó közbevágott. Kiderült, hogy ő tulajdonképpen nem azt mondja, hogy el akar válni, imádja a gyerekeit meg minden, ne értsem félre de fiatalon, szingliként a Ralph Lauren-nél, szóval azok voltak csak ám a szép idők. Megmondja úgy ahogy van, imádja a nőket, ez a gyengéje és nem fél elismerni. Elégedetten dőltem hátra. Emlékszem, első interjúm alkalmával az akkori főnök azt is fontosnak tartotta megjegyezni, hogy állandóan tele van az iroda jó csajokkal. Én azonnal negyedével csökkentettem az anyagi igényeim sikeres felvétel esetén és mára már egyre nyilvánvalóbb, hogy egy divatcégnél igazán a hozzám hasonló nőimádó szerencsétlenek érzik jól magukat, már a melegeket leszámítva.

Új év kezdődött és rossz a kedvem, tegnap (ma?) sikeresen kibasztam az új randit tökrészegen, nehéz menet volt. Eddig csak a párkapcsolataim kezdete volt ködös de így harminchat felé már mindkét vége részegen történik, ez lenne az evolúció.

Különben meg azt álmodtam, hogy le akarok feküdni egy volt csajommal de nincs ajtó a szobáján és ezért nincs intimitás, ráadásul egy másik volt csajom folyamatosan az ajtóból néz rossz szemekkel de nem egészségügyileg, lát rendesen és néz, bassza meg. Egy idő után feladom és elmenekülök, látják, nem is olyan bonyolult dolog ez a tudatalatti, vagy csak az enyém nem az. Bármi történik velem, megérdemlem.

Nem emlékeztem a névnapra. Persze, persze, én bunkó de mégis: névnap?? Csodálkozom, hogy ezen vita van. Azért ünnepeljük mert az a neve? Tényleg? Mi a következő? Lábméretnap? Szóljon ez a dal a negyvenhármas lábúaknak. Édes fiam, már megint nem köszöntötted fel apádat pedig tudod, hogy ő is százhetven centi. Minden évben elfelejted a magasságnapját!

Értem én, hogy a szesztilalom egy fegyver, csak azt nem tudom, kire célzunk. Rám biztos, meg az éjjel-nappalis nőre, mi szarul járunk. Csak abban nem vagyok biztos, hogy ezt volt a célja az intézkedésnek este tíz és reggel hat között. Bár annyi haszna biztos van, hogy ezentúl csak azokat a részegeket kell hallgatni az idős polgártársaknak éjszakánként, akik reggel hat és este tíz között vették az italt, talaj részegre itták magukat egy kocsmában, egy másik kerületben jutottak italhoz vagy ismerik az éjjel-nappalis nőt, ahogy én.

Folytatás az előző bejegyzésből, mert egyszerre hosszúnak gondoltam. Unták volna, így meg olyan, mint a Dallas. Nos, az idő telt, a gyerekek aztán kirepültek, anyu is nyugdíjba ment. Ettől kezdve már kizárólag a kocsma-ábécé-lakás háromszögben közlekedtek, nem egyszer én nyitottam ki a kaput hazafelé a suliból, mert már ebédidőben nem tudtak beletalálni a zárba. Amikor már dolgoztam előléptem első számú hitelezővé, Józsi éjszaka kért kölcsön és éjszaka adta meg, szívta a cigit, mint a porszívó és konstans részeg volt de pontos, mint a villanyóra és csak nagyon moderáltan emelte az igényelt összeget alkalomról alkalomra, ahogy egy komoly emberhez illik. Már én is benne jártam a korban, mikor egyszer hazafelé, mikor épp a kukák közé vizeltem a lépcsőházban, megjelent Józsi a földszinti lakás ajtajában. Szemében nyoma sem volt a dorgálásnak pedig hátulgombolós korom óta ismert, odabotorkált hozzám és belekezdett valami halk, zavaros fejtegetésbe ami valami olyasmi volt, hogy mindig szeretett volna egy fiút, meg, hogy annyira örül, hogy én ilyen boldog fiatal vagyok meg annyira „élek”. Szóval rájöttem, hogy a taxis voltaképp Józsi reinkarnációja, ami azért is valószínű, mert egy héttel az eset után Józsi Anyu rosszul lett egy reggel, amit Józsi már csak akkor vett észre amikor az asszony már hulla volt. Ez olyannyira megviselte az embert, hogy két hétre rá ő is meghalt. Most önök mondják meg: Mi ez, ha nem a szerelem?

A minap gratulált nekem a taxis, hogy milyen jó, hogy én járok kelek, sokszor vitt már, örül ha a fiatalok szórakozni járnak. Persze, értem én, éjszaka még forgalom sincs, csupa öröm ha mennek az ötvenesek az órán, de nem erről akartam beszélni. Régen, még anyámnál, élt alattunk egy fickó, Józsi. Józsi nyomdász volt amíg le nem százalékolták, onnantól már csak az üvegek cimkéin ellenőrizte a nyomdaipar fejlődését. Józsi rendes ember volt, szerette a családját, és azon kívül, hogy egy éjjel, még a nyolcvanas években a család Józsin kívüli halmaza pánikban kért bebocsátást anyáméknál amíg Józsi le nem nyugszik, igazán nem volt vele probléma. Én tulajdonképp még örültem is ha balhé volt, a csöveken kiválóan közlekedett a hang és az egyik épp a fejemnél volt, tökéletesen lehetett követni a diskurzust éjszakánként alvás helyett, az érvek ütköztetését majd a konszenzust, amit rendszerint valami használati tárgy megsemmisülése jelzett. Nagyrészt Józsinak lett igaza, folyt. köv., még a héten.

-        Mit csinál az a lány?

-      A telefonszámával próbálja eltalálni a fiút a szomszéd kocsiban. (National Geographic)

Rijádban úgy megy, hogy az ember csak tesz egy kört a kocsival és kis szerencsével begyűjt annyi számot amennyi egy hétig elég. Sajnos az ottani divat nem engedi látni, hogy ki dobja a számot, hangsúlyozottan így van ez azoknál a számoknál, amiket az ember a földről szed fel gondolom, elvégre nem találhat célba az összes galacsin. Abban a szerkóban mozogni is alig lehet nem hajigálni, nem is beszélve a menetszélről, ott mindenkinek nagy és erős kocsija van. Látják, a csajozás tényleg olyan mint az autószerelés, ahogy valami megjavul, valami más elromlik. A hibák száma állandó, hiába költözik az ember.

Negyvenkét csatornát tud a tévé az új csomagban, köztük három kulcsfontosságút is amiből kettő pornó, a harmadik meg a Fashion TV, végre. A tévé percek alatt behangolta a negyven csatornát, így hajnali kettőkor már hívhattam a nőt, hogy nincs meg a pornó, miért nem valamelyik másik két csatornától fosztanak meg, mondjuk a katólikustól meg attól, amelyik kis ablakokban mutatja az összeset, az egyik mindenből keveset ad a másik egyvalamiből rengeteget és én ugye, nem vagyok a végletek embere. Gyermek van a háztartásban? Nem a gyerek, hanem a pornó, magyarázom, hangyaháború van helyette, nemsokára kiderült, hogy az a műanyag kulcs, amivel eddig csak a körmömet piszkáltam az pont erre való, gyakorlatilag a boldogság kulcsa, csak aztán vigyázzak rá és a gyerekre is.