A szex értékét azért nehéz megállapítani, mert nehéz olyan helyettesítő terméket választani aminek az élvezeti értéke megközelíti, vagy legalább hasonló hozzá. Az lehet, hogy például kétszáz euró sok a szexért egy vadidegennel, szerintem is az, de más dolog ha úgy kérdezzük, mi kéne inkább, édes öregem, kétszáz euró vagy egy dugás? Itt már biztos sokan elgondolkoznának, pedig hát ugye, a végeredmény ugyanaz. Szóval a pénz nem az igazi. Van még a masszázs, az nem rossz, mondhatjuk, hogy egy jó masszázs többet tesz mint egy rossz dugás, de ez azért kissé relatív. Sok más lehetőség is van, de valamilyen kritériumon mindegyik elcsúszik, a legjobb talán a kokain, ott megvan az összehasonlíthatóság az élvezeti értéket illetően és legalább olyan nehéz a megfelelő minőséghez hozzájutni. Olyannyira így van ez, hogy szilárd meggyőződésem, a budapesti fiatalok nagy része hezitálás nélkül bökne a kokóra, ha mondjuk az épp aktuális, főállásu szex-háziállat lenne a másik választási lehetőség, akivel ugye bármikor, azért főállású. És itt nem csak azokra gondolok, akik már a kétszáz eurónál is csak azon gondolkoznának, hogyan lehetne minél sebesebben kokainra konvertálni az összeget. Az már a szenvedély.

Összevesztek a törpefürjek, pedig már két tojás is van, mégis, feloldhatatlan az ellentét. Összezárva Ági Nándi tollaiból próbál fészket rakni, szétválasztva Nándi kaparja a Bauhaus ketrec falát a visszatérés reményében. Olyan ez akárcsak a humanoidoknál, a nő módszeresen gyilkol, a férfi puszta kézzel kaparja át magát a falon, csak hogy valahogy szexhez jusson, ha együtt vannak előbb utóbb kikészítik egymást, de azért csinálnak két gyereket.

Egyébként meg a férfimagazinokkal kapcsolatban épp úgy jártam, mint az autós magazinokkal, unom mindegyiket kegyetlenül, nincs az a mennyiségű pornográfia ami fényképen felkeltené az érdeklődésem, különben is a fejem csurig van valódi, háromdimenziós nőkkel akik mind megfoghatók, reménybeli vagy valóságos szexuális tárgyak, ezek mellett már nincs hely a nyomtatottaknak. Csak, hogy értsék, szóval arra gondolok, hogy én azt sem értem, hogy a faszomba lehet órákig bújni egy cikket lóerőkről meg légellenállásról miközben az ember bámul egy képet valami autóról ami többe kerül mint az élete, sose fogja vezetni, látni is csak akkor látja élőben amikor félrelöki egy kövér, izzadó családapa hóna alatt az összes hozzáférhető prospektussal valami kiállításon, hogy ő üljön bele kicsit maszturbálni. Csak a vágyakozás van, csak az, hogy de kurva jól néz ki, ha lenne egy ilyenem minden pirosnál leszopna egy nimfomániás tizenhét éves gimnazista kérés nélkül, sőt még ő köszönné meg. Na ezért mondom mindig, hogy az elérhető célok számítanak, a többi időpocsékolás. Ez most vagy az öregség, vagy nem tudom.

Sokat várok ettől az évtől. A páratlan évek mindig jobbak.