Egyik unokaöcsém a szalagavatóra készül, keringőzni fog, megmutatta fényképen a nőt akivel táncol, egész jó csaj, szőke meg minden. Amikor én voltam gimnázista, még egész máshogy mentek a dolgok, például nem lehetett mobiltelefonnal megörökíteni a szőke (meg minden) osztálytársnőket a tudtukon kívül. Viszont akkor is volt csajozási jelentősége a szalagavatónak, én például kizárólag azért táncoltam három táncot is, mert nem tudtam eldönteni, hogy a nagy mellű Judit (Paso Doble), a karcsú Brigitta (Tangó, kérem értékeljék a választás tökéletességét!), vagy az érzéki ajkú Dorka (Keringő) legyen a partnerem. Látják, már akkor képtelen voltam dönteni, nem tudom mi lenne most akkor ebből a tanulság.

Más. Miközben autista családtagjaim internet hozzáférését állítottam be a családi pécén, azon gondolkoztam, vajon miért mindenki valami családtag vagy háziállat nevét választja jelszónak ilyen helyzetekben. Az emberek vagy tudat alatt egyszerűen másolják a tévéfilmekben látottakat, vagy önmagukat Szimat Szörényként, felváltva a kóder és a kódtörő hipotetikus helyzetébe képzelve, megpróbálnak egyensúlyt keresni a megfelelő védelem és a felejtés kockázata között. A végeredmény meg az, hogy Bundás007.